Sikertörténetek

jegyezz meg

Kedves Társkereső!

Az alábbi néhány történetet egyfajta bátorításként tesszük közzé, hogy Te is elhidd: Veled is megeshet az, vagy valami hasonló, amit az alábbiakban olvashatsz. Sőt, várjuk is az alábbiakhoz hasonló történeteket, amit örömmel közzéteszünk. Leveleiteket a sikertortenet@parom.hu cimre várjuk és az arra érdemeseket megjelentetjük!

Szeretném veletek megosztani a mi sikertörténetünket:
Mát több éve tagja voltam a társkereső oldalnak, nagyon sok potenciális jelölttel találkoztam,de sajnos minden férfiban találtam valamit, ami nem tetszett, ezt a belső tulajdonságokra értem.
Nagyon elkeseredtem, és úgy döntöttem,hogy kitörölgetem magam a társkereső oldalakról, inkább egyedül maradok.
Mikor ezt az oldalt is épp ki akartam törölni, akkor jött egy bemutatkozó üzenet, gondoltam, még ezt megnézem.
Az adatok alapján megkerestem az illető urat a facen , és teljesen kiborultam, hogy megláttam ,a feltett fotókon a feleségével pózolni.
Nem is írtam vissza kb. két hétig. Aztán mérgemben, leosztottam, hogy mit képzel rólam, én nem leszek felesleges harmadik.
De nem töröltem még magam, hanem vártam , hogy erre mit lép majd. Ő nagyon kedvesen reagált, és kérte, hogy találkozzunk személyesen inkább , és mindent elmondd. Én bele mentem, de jól felkészültem arra , hogyan fogom kiosztani, mert meg voltam győződve róla, hogy mellék úton jár. A találkozás alkalmával , mikor jött felém,l áttam az arcán, hogy valami nagyon megtörte,nagyon bánatos szemei voltak.
Beültünk egy cukrászdába , és több órát beszélgettünk. Először elmondta,hogy mi történt vele, hogy a felesége elhagyta egy másik férfi miatt, hogy külön élnek, és el fognak válni. Nagyon megérintett a története. Aztán én meséltem magamról, és arról, milyen sok emberrel találkoztam , és hogy épp akkor jött a levele, mikor ki akartam törölni magam az oldalról. Sok történetet meséltem neki,amin annyira nevetett,hogy inkább kijöttünk a cukrászdából, mielőtt kizavarnak bennünket. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk együtt, az idő gyorsan elrepült. Egész úton hazafelé, csak az arca volt előttem, hogy milyen szomorú, milyen érzékeny férfi, aztán meg hogy milyen göndören kacagott a történeteimen. Olyan egyszerű, őszinte, és érzékeny volt, hogy elhatároztam, ha nem is lesz belőle több, akkor is egy jó barátság lehet. Segíteni akartam neki, felvidítani. Mikor haza ért, felhívott és elmondta, hogy nagyon jól érezte magát, már rég nem nevetett ennyit és megkérdezte, találkozunk-e még? Nagyon izgatott lettem mikor elmondta, hogy nagyon tetszem neki. Még mindig nem akartam elhinni, hogy ez velem történik, de elhatároztam, hogy hagyom, hogy sodorjon az ár, lesz ami lesz. Többször találkoztunk, ő mindig nagyon kedves és figyelmes volt, nagyokat sétáltunk, jókat beszélgettünk, és sokat nevettünk, minden témáról tudtunk beszélgetni, mintha már régen ismernénk egymást. Sokszor elgondolkoztam rajta , hogy vajon miért pont most és miért pont ő az akit elém sodort az élet? Hatalmas rózsa csokrokat kaptam, ha kezdett hervadni, akkor már hozta a következőt, sosem voltam virág nélkül. Figyelt rám, úgy ,mint addig még soha senki. Nem volt szemtelen és rámenős. Hamarosan azt vettem magamon észre, hogy a gondolataim csak felé járnak. Úgy vártam hogy jöjjön,mint egy kisdiák. Ha átölelt, szinte elolvadtam, az érintéséből éreztem,hogy szeret és számíthatok rá. Szóval szerelmes voltam, mint egy ágyú, soha nem gondoltam volna , hogy ez ebben a korban még lehetséges. Kb. három hónap után összeköltöztünk, nagyon szép és kellemes napokat töltöttünk együtt.
Eljött a karácsony, Szentestén megkérte a kezemet,nagyon boldog voltam, de hirtelen meg sem tudtam szólalni,szegény élete legrosszabb hét percét élte át. Két nagy gyerekem van , 32 és 27 évesek, egy fiú és egy lány. ők felvették az egészet a telefonjukkal, ezért tudom, hogy mikor nem szólaltam meg, csak sírtam, ő meg csak nézett a gyerekeimre nagy ártatlanul, hogy most mi van , rosszat csináltam? Mérhetetlen boldog voltam ,és a könnyek öröm könnyek voltak. Végül természetesen igent mondtam. Július hatodikán töltöttem az 50.-ik születésnapomat, erre a napra időzítette az esküvőnk napját, hogy emlékezetes legyen az ötvenedik születésnapom.Hát...garantáltan nem fogom soha elfelejteni, fantasztikus lagzit csináltunk! Nagyon boldogok vagyunk!!!! Köszönjük az oldal segítségét! Elbúcsúzunk tőletek. Szívből kívánjuk az összes társkeresőnek, hogy ne adják fel, mert igen is van rá esély, hogy épp itt találják meg a boldogságot!

Üdvüzlettel: Marika és Ferenc

"Kedves Szénakazal.hu!
Szeretném megosztani Veletek a mi sikertörténetünket, amit Nektek köszönhetünk, hiszen minden Veletek kezdődött."
– Ezek a sorok fogadtak bennünket a minap az üzenetek között, a levelet pedig V. Mihályi Ibolya küldte nekünk.
Kitörő örömmel olvastuk tovább a történetet.

"2015. decemberében ismerkedtünk meg a Szénakazal.hu oldalon és ekkor kezdődött igazából minden.

– Azt azért hozzáteszem, hogy az első üzenetre a válasz fél évet várt. Ám ezt követően a szilvesztert már együtt töltöttük – igaz, még csak telefonon keresztül.

Aztán 2016. januárjában – 120 km távolság ellenére is – összejött a találkozó, ami olyannyira jól sikerült, hogy 2016. szeptemberében összeköltöztünk.

Sok mindenen keresztül mentünk együtt, kéz a kézben – és egyik nagy örömünk, hogy azóta már a közösen alkotott kis gazdaságunkban ténykedünk, sertéstenyésztéssel foglalkozunk. A gazdaságunk – és egyben a családunk is – Humormajor néven van jelen a Facebookon.

Visszakanyarodva az időben, 2017. augusztusában meg volt az eljegyzés, 2018. nyarán pedig az esküvőnkre is sor került. 2018. novemberében megszületett első közös gyermekünk, akivel az életünk igazán kerekké vált!

Köszönjük nektek a lehetőséget, amely által egymásra találhattunk! Ha Ti nem vagytok, mi sem lennénk egymásnak!"

Kedves Parom.hu!

Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.
Hol több, hol kevesebb randi jött össze, de sosem a mennyiségre hajtottam, mégis huszadikra lett meg, akit kerestem. (Nem akarok elveszni a számokban, de a húsz randipartner tizenkét év leforgása alatt jött össze, amibe az első három rossz tapasztalat és egy hosszú kapcsolat miatt nyolc év szünet is beleszámít.)
Ezt csak azért írtam le, mert bármekkora közhely is, de nem szabad feladni (persze rágörcsölni sem).
Igaz, két évvel ezelőtt még én is cinikusan legyintettem volna egy ilyen mondatra: aki már révbe ért, könnyen beszél, de emlékszik-e arra, amikor még ő is ugyanitt tartott?
Én nagyon is és ettől csak még jobban megbecsülöm azt, ami miatt most írok.

Tavaly nyáron megismerkedtem Zsófival: kedvencnek jelölt az oldalon, másnap írtam neki egy levelet, amit egyre intenzívebb mailezés, két és fél hétre rá pedig az első randi követett. Kiderült, hogy csak azért jött fel az oldalra, amikor bejelölt, hogy törölje magát, de a semmiből földobta neki a képemet.
Én ekkor, május végén csak azért voltam még fenn az oldalon egyáltalán, mert amikor április elején (sokadszorra) regisztráltam, egy hónapot adtam magamnak, de elfelejtettem kikapcsolni az automatikusan megújuló előfizetést, így a következő hónap elején újra levonták a kártyámról a havidíjat. Akkor bosszankodtam miatta, utólag nem is lehetnék ennél hálásabb: ha ez nincs, mire Zsófi rám talált, én már hetek óta nem is lettem volna fenn. Kiderült, hogy négy évig ugyanarra az egyetemre, sőt ugyanarra a szakra jártunk, ráadásul még 3-4 közös ismerősünk is van, sőt olyan is előfordult, hogy mindketten ott voltunk egy buliban, mégsem találkoztunk.
Kiderült, hogy ugyanabban a városban lakik, ahol az egyik legjobb barátom lakott és ahová jó tíz éve rendszeresen jártam – még a buszról is ugyanott kell leszállni, csak épp ellenkező irányba indulni (egyébként az a barátom „lóg nektek” egy levéllel, mert ő is ezen az oldalon ismerte meg a feleségét).
Kiderült, hogy egy másik társkeresőn is fenn voltunk mindketten (nekem ezért volt ismerős azonnal, ahogy megnéztem az adatlapját itt).
Szóval annak ellenére „rátok” volt szükségünk a találkozáshoz, hogy hosszú évekig két helyen is lett volna esély rá – csak épp alkalom nem adódott.
Most igen, de mint látható, abszolút egy hajszálon múlt.

Igazából döbbenet ez az egész. Ami viszont egy percig sem az: maga a kapcsolatunk.
Kívül-belül Ő az ideális nő nekem és igazából sosem hittem volna, hogy egy virtuális megismerkedésből ilyen igazi és mély valóságos kapcsolat lehet.
Egyszerűen minden stimmel, magától értetődő, természetes és kölcsönös.
Még csak egy hónapja jártunk, én már olyanokat mondtam neki, most rögtön elvenném feleségül, gondolkodás nélkül (ha belegondolok, akkor meg még inkább), mire rávágta, hogy ő meg hozzám is jönne.
Akkor megbeszéltük, ha egy év múlva is így érzünk, összeházasodunk.
Amikor az ember megtalálta az igazit, azt egyből érzi és tudja, szóval semmi oka várni; egyébként is több mint 31 éve vártunk erre – egymásra.
Tavaly decemberben megkértem a kezét, idén októberben volt az esküvőnk.

Nagyon köszönöm nektek, hogy végül, sok kerülővel ugyan, de megismerhettem Őt. :)

Szeptember végén a lánybúcsúmon :) rituálisan töröltem a - már jó ideje hibernált - tagságomat az oldalatokról. Rá néhány hétre ugyanis hozzámentem életem szerelméhez, akit a Ti oldalatokon ismertem meg.

Régóta kerestem már a társam, több internetes oldalt is kipróbáltam, köztük a Ti oldalatokat is. Sok randin voltam és volt egy-két rövidebb kapcsolatom, de valahogy semmi komoly nem alakult ki. Amikor Miki rám írt két éve, nem voltam túl lelkes, még egy randi, még egy csalódás, ennél többre akkor nem számítottam, de valami annyira megfogott benne, hogy tudtam, legalább egy találkozásnak meg kell adni az esélyt. Az a bizonyos női megérzés lehetett ez, hálistennek hallgattam rá. :)

Ahogy egyre jobban megismertem és egyre több közös élményünk lett, rádöbbentem, hogy akit annyira kerestem, már itt van mellettem. Idővel szépen összefonódott az életünk, összeköltöztünk, összeházasodtunk. Nagyon szeretjük egymást, hálásak vagyunk a másikért. Sokat emlegetjük az első randinkat, milyen idegesek voltunk mindketten és mennyire nem volt kedvünk az - akkor még nem tudtuk - utolsó vak randinkhoz.

Köszönjük szépen a munkátokat, hogy megteremtettétek nekünk a lehetőséget, hogy megismerkedjünk. <3

Orsi és Miki

Megjegyzés: egyes történetek fotói illusztrációk.

Copyright 2003-2019 by Egyesült Társkereső Szolgáltatások Kft. Minden jog fenntartva.

A nyomtatott oldal webcíme: https://www.premiumtarskereso.hu/sikertortenetek
Nyomtatás dátuma: 2019-12-12 02:01:23