Szeptember végén a lánybúcsúmon :) rituálisan töröltem a - már jó ideje hibernált - tagságomat az oldalatokról. Rá néhány hétre ugyanis hozzámentem életem szerelméhez, akit a Ti oldalatokon ismertem meg.
Régóta kerestem már a társam, több internetes oldalt is kipróbáltam, köztük a Ti oldalatokat is. Sok randin voltam és volt egy-két rövidebb kapcsolatom, de valahogy semmi komoly nem alakult ki. Amikor Miki rám írt két éve, nem voltam túl lelkes, még egy randi, még egy csalódás, ennél többre akkor nem számítottam, de valami annyira megfogott benne, hogy tudtam, legalább egy találkozásnak meg kell adni az esélyt. Az a bizonyos női megérzés lehetett ez, hálistennek hallgattam rá. :)
Ahogy egyre jobban megismertem és egyre több közös élményünk lett, rádöbbentem, hogy akit annyira kerestem, már itt van mellettem. Idővel szépen összefonódott az életünk, összeköltöztünk, összeházasodtunk. Nagyon szeretjük egymást, hálásak vagyunk a másikért. Sokat emlegetjük az első randinkat, milyen idegesek voltunk mindketten és mennyire nem volt kedvünk az - akkor még nem tudtuk - utolsó vak randinkhoz.
Köszönjük szépen a munkátokat, hogy megteremtettétek nekünk a lehetőséget, hogy megismerkedjünk. <3
Orsi és Miki

Én 2010 Decemberében regisztráltam. Írtam pár üzenetet lányoknak de sehol semmi. Mindig azt kaptam vissza hogy hát éppen válok, és van egy gyermekem, és ez nem fér bele a mai nők életébe. :( hmm.... Fel is adtam addig amíg meg nem kerestek engem. ENGEM???? hűha.

62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem.

Mát több éve tagja voltam a társkereső oldalnak, nagyon sok potenciális jelölttel találkoztam,de sajnos minden férfiban találtam valamit, ami nem tetszett, ezt a belső tulajdonságokra értem.