Kedves Társkeresők!
Szeretném megosztani Veletek a történetünket, hogy lássátok, igenis meg lehet találni egy társkereső oldalon, talán éppen ezen a keresőn azt az embert, akiből igazi Társatok válhat!
2019 őszén regisztráltam az oldalra, és ekkorra már szépen körvonalazott volt bennem, mi az, amit keresek egy Partnerben, és mit határozottan nem. Előnyös képeket és mosolygós bemutatkozást tettem az adatlapomra, és szép számmal voltak megkeresések. Volt pár ígéretesnek tűnő, aztán mégsem úgy alakuló próbálkozás és személyes találkozások, végül egyedül karácsonyoztam és búcsúztattam az évet. Volt a megkeresések között egy srác, akit azért utasítottam el, mert pont randizni készültem egy úrral, és nem láttam tőle tovább. De a srác tekintete megfogott, nem ment ki a fejemből. 2020 januárjában írtam rá, boldog új évet kívántam, és hogy mennyire boldog év elé néztünk, még nem is reméltük akkor.
Levelezni kezdtünk. Az első randevú 2020.02.02-ára esett, amely különleges, ezoterikusan fontos nap volt, bár erről utólag olvastam, nem szándékosan időzítettünk így. Nagyon jól sikerült a találkozó, innentől kézenfogva jártunk, és amikor négy randevú után visszament Németországba, ahol addig dolgozott, felmondta a munkáját és az albérletét, és készült haza. Ekkor tört be a covid. Minden este hosszan beszélgettünk, de lelkes szavainkba egyre több aggodalom vegyült, ahogy szigorított és zárt a világ. Repülőjáratait törölték, vonatra már jegyet sem tudott venni, és hatalmas szerencsének, jelnek vettük, hogy a határzárak előtti estén, egy idegen magyar srác segítségével haza tudott érkezni. Itt el kellett döntenünk, hogy az akkor aktuálisan kiszabott két hét karantént még külön töltjük, vagy lakásomba fogadom úgy, négy randi után. Az utóbbit választottuk, és bár kb mindenki más rettegett és vacogott a covidtól, engem meg hiányoltak a munkahelyen, mi a karantént mézeshetekként éltük, egymás megismerésének plusz izgalmával. Mire lejárt az idő, kész terveink voltak. Kedvesem autót vett, és nekiálltunk felújítani egy kis házat. Mintha évek óta tartana, olyan természetesen, boldogan dolgoztunk együtt. Még a kijárási tilalom ideje alatt is – míg le nem állt a kereskedés-, széles mosollyal, hatalmas lelkesedéssel fuvaroztuk az építőanyagot.
Öt hónapja voltunk egy pár, amikor egy nyári hajnalon, két pozitív terhességi teszttel átölelve azt súgtam: Kisbabánk lesz!, végtelenül boldog volt. Őszre eladtam a lakásomat, az árát beforgattuk a már közös otthonba, és a legnagyobb szeretetben vártuk a Kislányunkat, együtt jártunk minden vizsgálatra. Bár várandósan, majd kisbabával nem volt könnyű az otthonteremtés, rengeteg szép emlékkel, sok kedves megismert baráttal és még több tapasztalattal vagyunk gazdagabbak, és örömmel nézünk végig minden nap azon, amit teremtettünk.
2023 őszén házasodtunk, ahol a gyűrűket már Kislányunk vitte előttünk.

Nagyon boldogok vagyunk, hogy egymásra találtunk ezen az oldalon. Mindketten sokszor és sokféleképpen kerestük már a társunkat, de amíg nem regisztráltunk ezen az oldalon addig egyikünknek sem sikerült.

2008 Decemberében ismerkedtünk meg a párom.hu társkereső oldalon.
Úgy találtuk meg egymást, hogy Magyarországon kívül élőket kerestünk.

Azért írok mert másfél éve megtaláltam önökön keresztül a páromat!
Nagyon Köszönöm önnöknek, hogy vannak és segítettek.