62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem. Van két fiam, s három unokám, s nekik köszönhetem, hogy új társra találtam ennek az oldalnak köszönhetően. Én már öreg vagyok ehhez az internet dologhoz, s a fiam segített abban, hogy itt ismerkedjem. Az egyik legfontosabb szempont a keresés során az volt, hogy közel lakjon a lakóhelyemhez, mivel a betegségem okán nehezen tudok közlekedni. Nagyon tetszett a távolság szerinti kereső, így csak olyan férfiakkal vettem fel a kapcsolatot, akit az otthonom melletti tíz kilométeres körzetben laknak. Így találtam rá Sándorra, aki szintén nyugdíjas, s nagyon megértő ember. Meséltem neki a betegségemről, így eljött meglátogatni. Talpig úriemberről lévén szó, virággal kedveskedett, én pedig vendégül láttam egy finom ebédre. Hosszas beszélgetés után kiderült, hogy neki is vannak gyermekei, s hat unokája, aki nagyon messze laknak tőle, ezért is örülnek , hogy a nagypapa a környékbeli településeken keres magának társat. Sándor rendszeresen eljön meglátogatni, segít a kert körüli munkákban, én pedig finom ebédekkel, süteményekkel és kedvességgel hálálom meg neki a fáradozásait. Igazi társra találtam benne öreg napjaimra.

2010 októberében regisztráltam azzal a céllal,hogy megtaláljam a hozzám illő társat. Még aznap irtam egy levelet a számomra legszimpatikusabb férfinek,aki másnap válaszolt is!

Sosem gondoltam volna hogy egy nap én is a sikersztorimat gépelhetem, amikor még másokét olvasgattam, miután frissen regisztráltan, 2015 április végén. Egy hosszú (majdnem 7 év) és megfáradt kapcsolaton voltam túl és mint életem során jópárszor, újra egy társkeresőn kötöttem ki, lévén minden ellenpropaganda ellenére, továbbra is ez a módi a legkényelmesebb és legeredményesebb.

Amikor rátaláltam erre az oldalra,az volt az első hogy elolvasgattam a sikertörténeteket.
Az álmom az volt,mint mindenkinek...egy hozzám illő társ- és megfogadtam,hogy ha megtalálom,én is írok majd nektek-hogy még több reményt adjak a többieknek...