Tisztelt szerkesztőség!
A párommal 2015 január végén ismerkedtünk meg az oldalukon. Ő aznap regisztrált, meglátott és csak nekem írt egy kedves üzenetet. Én már lassan 2 éve regisztrálva voltam, de alig néztem fel az oldalra, ha néha fel is néztem, csak olyan üzeneteket kaptam, amik nem fogtak meg, így senkinek nem válaszoltam. Mikor megkaptam a párom üzenetét és megnéztem a profilképét, annyira megmagyarázhatatlanul megfogott, hogy már abban a pillanatban tudtam, hogy ő lesz a férjem. Hivatalosan március 28.-án jöttünk össze, mert akkor csattant el az első csók :) Attól a naptól kezdve együtt is lakunk és teljesen elválaszthatatlanok vagyunk. Október 17-én lesz az esküvőnk és utána mindketten nagyon szeretnénk családot alapítani. Mindketten tudjuk, hogy a másik számunkra az igazi, megéreztük az első pillanatban. Nagyon boldogok vagyunk és hálásak, hogy egymásra találhattunk.
Köszönettel: Noémi és Imi

Kedves Parom.hu!
Harminc felett, ha az ember nem akarja keverni a munkát és a magánéletet, bulizni pedig a ritkánál is ritkábban jár, milyen reális lehetőségei maradnak az ismerkedésre?
Szerintem csakis a net, ezért újra és újra ráfanyalodtam, hol hosszabb, hol rövidebb ideig, de minél több tapasztalatom lett, annál szkeptikusabbá váltam.

62 éves vagyok, 10 éve rokkant nyugdíjas. Egy hosszadalmas betegségnek köszönhetően kényszerültem nyugdíjba, pont akkor, amikor 30 évnyi házasság után a férjemet is eltemettem.

A mottónk ez lehetne: Szerelem első látás előtt
A keresgélés nem is kezdődött olyan régen, az ok azonban, ami oda vezetett, hogy a neten kezdjünk társat keresni, három évvel ezelőttre vezethető vissza.