Budapesten élek. Lecsendesedett, egykori NŐ-faló. Nem szégyenlem, de nem is tölt el büszkeséggel. Nyugdíjas, aki nehezen viseli az egyedül létet. Szeretnék szeretni és szeretve lenni. Komoly, őszinte kapcsolatot keresek az "élni és élni hagyni" jegyében. Elfogadó és ugyanezt igénylő.
Még egy kiegészités, amig ez a pandémia hisztéria folyik és nem lesz tiszta kép arról, hogy most az oltottak és az általuk termelt tüskefehérje veszélyes-e a többi emberre, addig igyekszem kerülni a velük való fizikális érintkezést. Nem vagyok fóbiás és nem félek, csak elővigyázatos!