A mi történetünk pont fél évvel ezelőtt kezdődött.
Túl egy házasságon és több kapcsolaton, 37 évesen úgy hittem, hogy számomra már nem jár szerelem, társ… Mégis, esélyt adva a szerencsének, regisztráltam a párom.hu-ra, bár hinni már rég nem hittem a mesékben.
Pár nap…, pár levél… Aztán egy, egyetlen… Az egyetlen. Csupán egy röpke hét alatt. Hogy történt? Magam sem tudom, hisz annyi kétség gyötört. Egy megbeszélt randevú, pár nap után? Kétség, még mindig a kétség…
– Mégis? Mit veszíthetsz? – kérdeztem magamtól, így hát mégis belevágtam. Randevú… Hogy is kell? Menni fog. Egy kellemes vacsora. Egy kellemes beszélgetés. Egy kedves szempár. Mit mondjak? Nos, megbabonázott. Még aznap éjszaka leregisztráltunk mindketten. Egy hónap múlva már együtt éltünk, mert úgy éreztük, és persze azóta is így érezzük, hogy egymás nélkül valahogy nem teljes semmi. Négy hónap múlva gyűrűvel pecsételtük meg a szerelmünket, jegyben járunk. És igen, most a májusi esküvőnket szervezzük éppen. Köszönet hát nektek, hogy egymásra találhattunk általatok!
Judit és Péter

Az időpont 2003... Június eleje... Nem tegnap volt :-)
Életem párjával nagyjából ugyanakkor regisztráltunk az oldalra, nem sokkal egy-egy hosszabb kapcsolat szomorú vége után. Talán egy nap és néhány óra elteltével Orsi kiszúrt engem a "tömegben", és írt egy kedves üzenetet.

Túl egy házasságon és több kapcsolaton, 37 évesen úgy hittem, hogy számomra már nem jár szerelem, társ…

Én már majdnem töröltem magam, de adtam még a netes keresésnek két hetet, amikor engem már vagy harmadszor jelölt meg egy év alatt...