Kedves Ismeretlen!
Talán Te is keresel engem, talán Te is ülsz néha csendben, és azt kívánod, bárcsak valaki értene.
Ha itt lennél, talán nem is tudnám, hogyan nyissak feléd, mert a szavaim is elfáradtak. De szeretném, ha tudnád: nem vagyok tökéletes, de valódi vagyok. És bennem van hely neked — a gyengeségednek, a vágyaidnak, az álmaidnak.
Arra vágyom, hogy megosszuk egymással a csendet is, ne csak a szavakat. Hogy elférjen köztünk a nevetés és a sírás is. Hogy ne kelljen többé szerepeket játszanom, csak önmagam lennem.

(Nem vagyok előfizető, ezért sajnos nem mindig tudok válaszolni)