A világ tágas, mégis oly üres néha,
Te lehetnél a lelkem hiányzó célja,
Nem várok csodát, csak egy őszinte szót,
Valakit, aki adna sok szépet és jót,
Ki mellett az este nem magányos vár,
Akivel a szívem végre révbe ér már,
Legyél a társam, a nevető arcom,
Kiért megvívnám minden nehéz harcom,
Sétáljunk együtt, ha kigyúlnak a fények,
Maradjunk egymásnak, örök menedéknek,
Ha egyedülálló vagy a szó minden értelmében,
Ne hagyd, hogy ez a vers elvesszen a gépben,
Dobj egy üzit, s ha a szikra köztünk fellángol,
A magányunk végleg a süllyesztőbe táncol.
De az is lehet, hogy én írok Rád,
mert elbűvölt a mosolygós szád.